„Csak az árnyékból a fénybe való átmenet korszakában éreztem, hogy valóban élek, és szabad vagyok, olyankor, amikor sötét börtönéből kiröppenhetett a tűzmadár.”
(Cziffra György)
A Zene szabadsága
Emlékezni sokféleképpen lehet – de az élete során több ízben reménytelen helyzetből újra és újra kitörő, s végül a megérdemelt világhírnévig jutó Cziffra Györgyre aligha lehet másképp, mint ahogy ő tekintett magára: főnixmadárként.
Már a gyerekkor sem volt felhőtlen, a hazatoloncolt család angyalföldi szállása minden volt, csak nem ideális környezet egy csodagyerek számára. Igen, csodagyerek, hiszen nyolcévesen már Dohnányi Ernő fedezte fel és kezdte meg tanulmányait a Zeneakadémián. Az ígéretes karriert előbb a világháború és az oroszországi hadifogság, majd egy 1950-es sikertelen emigrálási kísérletet követően három év börtön és munkatábor törte ketté. A bárzongoristaként tengődő Cziffra a kollégák-barátok segítségével az 1950-es évek közepén újra a pódiumra került, felvételeket készíthetett és Liszt-díjat kapott. Majd 1956 szeptemberében érkezett egy felkérés: Bartók elképesztően bonyolult 2. zongoraversenyének szólistájaként kellene beugrania – hat hét múlva. 1956. október 22-én az Erkel Színházban tomboló siker fogadja a bravúros produkciót, Cziffra pedig a zongoraverseny után ötször játssza el ráadásnak a Rákóczi-indulót. A zenetörténet és a forradalom története egy pillanatra összekapcsolódott – a határ másnap megnyílt és Cziffra családjával együtt Párizsba emigrált.
A következő évek szárnyalása szöges ellentétben állt a korábbi évtized megpróbáltatásaival: Cziffra csakhamar kora egyik legkeresettebb zongoristája lesz, versengenek érte a zenekarok és a koncerttermek – a Carnegie Hall, a Royal Festival Hall, a Hollywood Bowl vagy éppen a Tonhalle. 1969-ben saját nemzetközi versenyt alapít Versailles-ban, felújítja és koncertteremmé alakítja a romos senlis-i királyi kápolnát, amelyet Liszt Ferencről nevez el, és ahol évről évre a legnevesebb muzsikusok adják egymásnak a kilincset. Hatvanévesen újabb csapás éri: egy balesetben elveszti egyetlen fiát, aki karmesterként rendszeres muzsikustársa is volt – Cziffra soha többé nem lép fel zenekarral.
Cziffra öröksége jóval több felvételeinél, jótékonyságainál, vagy a tanítványoknak átadott tudásnál. Liszt és Dohnányi nyomdokain egy olyan előadói hagyományt képvisel, amely még mentes a lemezfelvételek sterilitá- sától, ám elevenen él benne az a bravúros improvizációs könnyedség és a különböző stílusok szintetizálásának magától értetődő képessége, amely olyannyira élővé és egyénivé tette a 19. század nagy előadóinak játékát. Cziffra tengernyi szenvedés árán kiharcolt életeszménye és művészi krédójának lényege ugyanaz – az ember és a zene szabadsága.
Élete, munkássága
Életrajz
Világhírű magyar származású zongoraművész és zongoravirtuóz. Cziffra György egyedülálló zenei tehetsége Liszt Ferencéhez hasonlítható, főleg káprázatos zongoratechnikai és improvizációs készsége miatt. Sajátos parafrázisai hűen tükrözik a Liszt- és Dohnányi-féle művészi irányvonalat, ...
Több mint csodagyerek
„Czifra György [sic!] zongorás. *1921, Budapest. A Zeneművészeti Főiskolán tanul. Hangosfilmen szerepelt mint zongoraszólista.” – írja az 1936-ban megjelent zenei almanach, a Dr. Molnár Imre által szerkesztett A magyar muzsika könyve.
László Ferenc: Cziffra György
Cziffra György pályája úgy indult, ahogyan megannyi más rendkívüli muzsikus tehetségé: képességeinek korai felismerésével és a csodagyermekség szenzációjával. Az angyalföldi cigányzenész családba született majdani zongorafenomén (aki utóbb visszaemlékezéseiben következetesen a kávéházi ...
Mácsai János: A virtuozitás
Cziffra György kalandregénybe illő élettörténetét talán többen ismerik, mint művészetét, hangfelvételeit. Világraszóló sikerekben és szörnyű tragédiákban egyaránt része volt. A mélységbe taszítottság után tehetsége révén sorsában mindig – ahogy ő mondta ...
Legendák a legendáról
„Cziffra György egy fenomén volt. Személyesen nem ismertem sajnos, de annyi legendás történetet hallottam róla, hogy néha azt hiszem: én is ismertem. A szabad zenei asszociációk mestere volt, utánozhatatlan technikával. Nyomorúságos és küzdelmes út után került a világ tetejére, és ott is tudott maradni. Balázs János barátom komoly szerepet vállalt. Missziója, hogy Cziffra Györgyöt megismertesse a magyarokkal és a nagyvilággal is. Szükség van ilyen zsenikre, és szükség van ilyen zseniális misszionáriusokra.”
(MIKLÓSA ERIKA operaénekesnő, a Cziffra Fesztiválok állandó fellépője 16 és több mesterkurzusának vezetője)
„Sajnos nem tudtam személyesen találkozni Cziffra Györggyel – nagyon szerettem volna. A 80-as években a Vörösmarty téren dedikálta az akkor megjelenő könyvét. Beálltam a sorba egy könyvvel meg egy hanglemezzel. Óriási sor volt, és mire odaértem, ő már nagyon elfáradt és elvitték. A feleségével tudtam váltani egy pár szót, de annyira zavarban voltam, hogy a lényeget nem mondtam el: azt, hogy szeretnék bekerülni a magyarországi alapítványukba.
Cziffra György óriási zongorista volt. Különösen tetszettek az átiratai, a Liszt átdolgozásai, az improvizációk. Nem jellemző a zongoristákra, de ő nagyon jól tudott rögtönözni. Erről híres is volt, ahogy hihetetlen energiájáról, hihetetlen technikájáról, és érzéseiről is… Ami nagyon megkapott engem, az a különleges játéka: fel lehetett ismerni őt, nem lehetett senkihez hasonlítani.”
(SNÉTBERGER FERENC gitárművész, zeneszerző, a Cziffra Fesztiválok állandó fellépője)
„Körülbelül 11 éves voltam, amikor a keszthelyi Festeticskastélyban volt alkalmam és lehetőségem arra, hogy Cziffra Györgynek játsszak, aki épp egy kurzust tartott ott. A kurzusba nem kerültem be, hiszen túl kicsi voltam, viszont egy kedves ismerős odavitt hozzá. »Te mit csinálsz itt?« – kérdezte.
Mire én: »Zongorázom.« »Mit szeretnél játszani?« »Én a Liszt 6. rapszódiáját szeretném játszani.« Nagyon elcsodálkozott, el is nevette magát. Mit akarhat egy ilyen kisfiú ezzel a rapszódiával, ami ráadásul az ő egyik bravúrszáma volt? Játszottam, és láttam, hogy megtisztel azzal, hogy engem kicsi fiúként is komolyan vesz. Elkezdtünk dolgozni a művön: a mai napig emlékszem mindenre, amit mondott. Nemcsak a zeneiségét, komolyságát és azt a minőséget tudtam megtapasztalni, ahogy ő a hangszerhez nyúl, hanem azt is, hogy milyen ember volt.”
(BOGÁNYI GERGELY zongoraművész, a Cziffra Fesztiválok állandó fellépője)
„Cziffra György neve kevéssé ismert szülőhazámban, Argentínában, annak ellenére, hogy nemcsak fantasztikusan virtuóz zenész volt, hanem figyelemreméltó személyiség is, és nagyszerű példája annak, hogy mit képes elérni egy művész a legfájdalmasabb élettapasztalatok és élethelyzetek ellenére is. Természetesen sosem hallottam őt élőben játszani, de a róla készült felvételekből – a lehengerlő technikai biztonság mellett – leginkább az a nyugalom jelent tanulságot számomra, amit a legbonyolultabb darabok előadása közben is tanúsítani tudott. A tehetségen kívül semmi más nem
adatott meg neki. Mindent önuralmának és hosszú évek kitartó, kemény munkájának köszönhet.”
(JOSÉ CURA operaénekes, a 2019-es Cziffra Fesztivál kiemelt vendége)
„A családom egészen közeli, személyes kapcsolatban állt Cziffra Györggyel. Édesanyámmal mindketten a budapesti Akadémia zongoraszakára jártak, így már gyerekkoromban megismertem. Az 50-es évek elejének drámai eseményei után Miskolcon anyám is segített neki visszatérni a zenei életbe. Később, a 80-as évek végén pedig feleségem, Mezey Mari szervezte a mesterkurzusait – először Keszthelyen, később a franciaországi Senlisban, ahol Cziffra Alapítvány működik. Így természetes kapcsolatot jelent számomra, hogy a 100 éves évfordulón egy rendhagyó koncerttel emlékezzek meg nemcsak Cziffra egyedülálló képességeiről, hanem életének drámai körülményeiről is.”
(EÖTVÖS PÉTER zeneszerző, a CZF100-Emlékévre komponált zongoraverseny megalkotója)