Sandro De Palma

Ahogy Guido Zaccagini fogalmazta, Sandro De Palma játéka eklektikusan jövőbe látó és kreatív. ″Különleges hangzásának és művészetének mélysége és víziója okán, ő az olasz kortárs zongoraművészet egyik legfontosabb és legeredetibb képviselője.″

Kilenc éves korában lépett először pódiumra Bach, Chopin és Schubert műveivel. Pályája során a művész világszerte adott hangversenyeket. 1983-ban a 20. Nemzetközi Zongorafesztivál keretében Bresciában és Bergamóban adta elő Chopin 24 etűdjét, melyet a következő szavakkal méltatott az egyik legelőkelőbb olasz zenei magazin kritikusa, Piero Rattalino: „Az etűdök interpretációjában Sandro De Palmának igen kevés vetélytársa van. Talán egy kézen meg lehet őket számolni, vagy még annál is kevesebb.″ 1998-ban a londoni Wigmore Hall színpadán aratott páratlan sikert Chopin 24 prelűdjével. 2000-ben Jurij Tyermikanov meghívására Szentpéterváron adott hangversenyt: a Szentpétervári Filharmonikusok kíséretével Liszt 1. zongoraversenyét játszotta. 2001 októberében Andrea Bocellivel és Ilia Kimmel lépett színpadra Donato Renzetti rendezésében Azio Corghi malinconia, ninfa gentile c. énekhangra, két zongorára és vonószenekarra írt művével. 2004 februárjában a Berlini Philharmonie-ban a Berlini Filharmonikusok tagjaiból alakult Az Amarcorde Vonósnégyessel játszotta Franck Zongoraötösét. 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban olyan híres fesztiválok színpadán szerepelt, mint a  “La folle journée de Nantes”, La Roque d’Anteron Nemzetközi Zongorafesztivál, a Bonni Beethoven Fesztivál és a Chopin Fesztivál Marienbadban. 2006-ban Tokióban is fellépett a ″La folle journée″ keretein belül, ill. a Piano Valois fesztiválon és a Sanghaji Világkiállításon is.

2008 októberében Sandro De Palma játékával nyílt meg a Piano en Valois fesztivál, és 2009 januárjában Antonio Salieri C-dúr zongoraversenyét játszotta a Veronai Aréna Zenekarával.
A bécsi Musikverein pódiumán nagy sikerrel adta elő Brahms 2. zongoraversenyét 2010 áprilisában. 2010 júliusában a Sanhgaji Világkiállításon két hangversenyt adott, majd októberben Cimarosa díjjal tüntették ki. 2012 októberében pályája mérföldköveként kínai turnéra indult.

Sandro De Palma a kamaramuzsikusként is jeleskedik. Beethoven összes hegedűre és zongorára írt szonátáját, ill. Brahms összes zongorára írt kamaraművét játszotta, méghozzá olyan partnerekkel, mint Boris Belkin, Domenico Nordio, Ilja Grubert, Pierre Hommage, Andrea Noferini, Tatiana Vassilieva, Vincenzo Mariozzi, Wenzel Fuchs és Giampiero Sobrino. Dolgozott a Berlini Filharmonikusok vonós, ill. fúvós szekciójával, és a Prazak, az Ebène és az Amarcorde Vonósnégyessel is koncertezett.

16 éves korában felvett első lemezén Liszt művei szerepeltek, ill. részt vett az Olasz Kritikusok Díját elnyerő Clementi Gradus ad Parnassum első felvételén, mely a Fonit Cetra gondozásában került a közönséghez. Cilea és Brahms műveit is lemezre vette. Nem csak mint előadóművész, de mint művészeti vezető is aktív szereplője a zenei és színházi életnek, így egyesíti magában a művészi érzékenységet a szervezési és vezetői erényekkel. Művészeti vezetőként a legfontosabb művészeti kérdésekre holisztikus megközelítéssel tekint, ill. nagyon lelkesen tár fel ″ismeretlen kincseket″ is, ahogy azt az 56. és 57. Spoletói Fesztivál programján szereplő Decaux és Filtsch-művek is tanúsítják. Pályája során mindig sikerült egyensúlyt teremtenie az eredetiség és a népszerű igények közt. 1999 és 2010 között a Festival Maggio della Musica di Napoli művészeti vezetőjeként működött, a Muzio Clementi Zenei Egyesület elnöke és művészeti vezetője, melyet ő maga alapított Rómában 2000-ben. 2017 óta Viterbóban megrendezésre kerülő “I Bemolli sono Blu” Fesztivál fő szervezője.