A népszerű zenetörténész-műsorvezető változatos tematikával készíti egyszemélyes előadásait, amelyek tartalmát az előadó nagy tudása, anekdotái, a zenetörténet különlegességei adják, ízét pedig Bősze Ádám fanyar, önironikus humora és közvetlen előadói stílusa. Az első budapesti premierre a Cziffra Fesztiválon került sor 2019-ben, már akkor is nagy sikerrel. A Cziffra György-emlékévre a zenetörténész Forradalmi-etűdök címmel összeállított egy új zenetörténeti sorozatot, amelyben Cziffra Györggyel együtt olyan művészeket, alkotókat mutat be, akik valami forradalmit tettek a zenei életben. Így az előző előadásokon Liszt, Rachmaninov, Toscanini, Callas, Horowitz, december 13-án pedig Cziffra György kerül a feledhetetlen este fókuszába, majd Paganinivel zárul a sorozat január 10-én.
„Ahhoz ugyanis, hogy a cirkuszban minden este a legjobb formámat hozzam, otthon napi négy-öt órát kellett gyakorolnom. Az én számom ugyan csak fél óráig tartott, de mivel én voltam a fő attrakció, a program végére tartogattak. És ez túl fárasztónak bizonyult. Így esett meg, hogy öt és fél évesen megismertem a sztárlét árnyoldalát: a túlterheltséget.” (Részlet Cziffra György: Ágyúk és virágok című önéletrajzi kötetből)
Szükséges-e a forradalom a zenében? Szükséges-e ledönteni a falakat, átlépni a határokat ahhoz, hogy maradandót hozzunk létre? Nos, ahelyett, hogy zeneesztétikai sorozatot indítanánk, az egyes találkozások alkalmával Bősze Ádám inkább annak jár utána, hogy a kortárs hangversenykritika szerint mennyire volt forradalmár előadóművész Paganini, Liszt, Rachmaninov, Toscanini, Callas, Horowitz vagy Cziffra? És ha igen (eláruljuk, ez a helyes válasz), akkor miben rejlett mindent elsöprő lendületük, játékuk, művészetük újdonságereje? Hogy fogadta ezt az adott kor, és hogy látjuk most mi egy másik évezredben? Többek között ezekre a kérdésekre keresi választ Bősze Ádám legújabb szórakoztató zenetörténeti sorozatában.