Mocsári Károly zongoraestje

Program leírás

Beethoven „patetikus” szonátája 1799-ben jelent meg, a szerző 27 éves korában. A híressé vált címet a közhiedelemmel ellentétben nem a szerző, hanem a kiadó adta meg – Beethoven egyetértésével. A tragikus hangzású kompozíció nagy sikert aratott, és ezzel elősegítette a szerző hírnevének megteremtését, nem csupán zongoristaként. Az azonnali népszerűség nem apadt el az idő múlásával, a szerző kortársai körében is elismerést vívott ki vele, illetve a darabban felvetett karaktereket Beethoven továbbfejlesztette következő műveiben.
Az Appassionata szonáta az előzővel ellentétben nem a szerző életében kapta kifejező címét. Beethoven maga ezt a monumentális, technikailag megpróbáló kompozíciót a legviharosabb zongoraszonátájának tartotta. A mű keletkezését 1804-5-re datálják, ekkor már a szerző több mint egy éve küzd visszafordíthatatlan hallásromlásával.
Liszt h-moll szonátája zongoraművészi tapasztalatainak, újításainak nagyszabású összegzése, valódi korszaklezáró mű, a szerző szándéka szerint. Somfai Lászlót idézve: „…mindenből a legszélsőségesebbet, a legkockázatosabb karakterűt kereste: a heroikusan lázadó témaritmus, a grandiózusan dübörgő akkordkalapálás, az édes és kecses éneklés, az érzésteli, érzelmes, sőt szentimentális sóhajtozás, a szeszélyesen felcsattanó és csörömpölő kadenciázás, a gyorsuló száguldás-élmény, a szenvedélyes recitálás, a tompa magábaroskadás, mind-mind végletes alakjába kerülhetett bele ebbe a partitúrába – mert Liszt nagyon bízott a különleges dramaturgiai terv, a formamodell szervező erejében.”
(A Cziffra György-emlékév és a Liszt Ferenc Társaság közös koncertje)