Program leírás

szólista: Balázs János

(A Cziffra Fesztivál partnere a Concerts J. S. Bach de Lutry.)

Program leírás

Közreműködik: Klara Min

Megfordult már Európa, Dél-Korea, Észak- és Dél-Amerika legrangosabb koncerttermeiben, művészkollégái között büszkén említi Takács-Nagy Gábor nevét, a New York Concert Artists and Associates szervezet alapítójaként és versenyek szerzőjeként elkötelezetten támogatja a fiatal művészek érvényesülését. Klara Min ragyogó, intuitív tehetségét tudatos repertoár építéssel, egy-egy szerző vagy stílus gondos megismerésével teljesíti ki. Szkrjabin műveiből készített lemezét világszinten is az élvonalba sorolták, kedvencei viszont az elegáns romantikusok: Chopin és Schumann. Utóbbi műveiből lemez-sorozatot is indított, budapesti szólóestjén tehát a német szerző művészetének bensőséges ismerőjeként adja elő annak legszenvedélyesebb műveit. A C-dúr fantázia és a fisz-moll szonáta a szeretetnek és a szerelemnek olyan megható megnyilvánulásai, amelyekre a zenében alig van példa. A Clara Wieck-kel szövődött kapcsolat legperzselőbb éveiben írta őket Schumann, a fantázia „velejéig fantasztikusan és szenvedélyesen” előadandó első tételéről így írt a kedvesnek: „folyamatos zokogás utánad”.

Kiemelt szponzor: MVM

Program leírás

Közreműködik:

Balázs János, Severočeská Filharmonie Teplice, vezényel: Charles Olivieri-Munroe

(A Cziffra Fesztivál partnere: North Czech Philharmonic Orchestra Teplice)

A KONCERT ELMARAD!

Sajnálattal értesítjük Önöket, hogy a  koncert betegség miatt elmarad!

Az online vásárolt jegyek összegét az Interticket automatikusan visszautalja, a jegypénztárban vásárolt jegyek árát a vásárlás helyszínén legkésőbb 2022. február 8-ig visszaválthatják.

Gregor Joseph Werner (1693-1766) a magyar zenetörténet egyik legjelentősebb, feledésbe merült komponistája, a 18. századi magyar egyházi zene kiemelkedő alakja. 1728-tól az Esterházy-család udvari Kapellmeistere, mely poszton Joseph Haydn közvetlen elődje. Munkája főként az egyházzene területét érintette, tizenkilenc német nyelvű oratóriuma – melyek egyike a koncerten elhangzó “Der verlorne Sohn”, és amelyek közül tizenkét mű kéziratos partitúráját Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik – a műfaj kiemelkedő darabjai.

Cziffra György életművének szerves részét alkotta a francia barokk billentyűs zene, többek között Jean-Philippe Rameau kompozíciói. Az egyik leghíresebb francia zeneszerzőt, zeneelméleti géniuszt hangszeres szóló- és kamarazenéi mellett elsősorban operái tették híres zeneszerzővé. Az 1748-ban bemutatott „Les Surprises de l’Amour” című operájának második felvonását, az „Adonis”-t a korabeli források szerint önállóan is előadták az udvarban. Az opera első verziójának kottája a Bärenreiter Rameau-összkiadásának keretén belül készült el nemrég, így a mű mai, modernkori előadása hiánypótló világszerte. A szerelem és szűziesség ellentétében őrlődő szereplők életét az istenek alakítják és irányítják, végül a nézőközönség kedvére formálva a történetet.

A koncert a Cziffra György -emlékév és a HAYDNEUM – Magyar Régizenei Központ közös szervezésében valósul meg.

Program leírás

Közreműködik:

Balázs János (zongora), Lukács Miklós (cimbalom), Orchestre Philharmonique de Radio France, vezényel: Mikko Franck

A koncertet két alkalommal is hallhatja a közönség, először Budapesten, majd azt követően Párizsban is.

A budapesti hangverseny a 2021-es Cziffra György Emlékév fénypontja: napra pontosan a páratlan zongoravirtuóz századik születésnapján (november 5.) zajlik. Nem véletlen, hogy a fellépő szimfonikus zenekar az Orchestre Philharmonique de Radio France, hiszen a hányatott sorsú magyar pianista emigránsként Franciaországban talált új otthonra, s intenzív kapcsolatot ápolt az ottani zeneélettel. A műsor ősbemutatót is tartalmaz: a Cziffra Psodia zeneszerzője, Eötvös Péter saját személyes, gyerekkori emlékei és édesanyja révén is több szállal kapcsolódik a nagy zongoraművészhez.

A nemzetközi zenei élet egyik legelismertebb zeneszerzője, Eötvös Péter gyerekként találkozott először Cziffra Györggyel. A zongoraművészt az ötvenes években disszidálásért kényszermunkatáborba zárták, ahol a túlhajtott munka – a miskolci Műegyetem építkezésén – kis híján tönkretette a kezét. Eötvös édesanyja, a zongoraművész egykori zeneakadémiai tanulmányi társa volt az egyik, aki 1953-ban, szabadulása után segített rajta. Cziffra egy presszóban kezdett zongorázni, itt hallotta őt először – kilencéves kisfiúként – a későbbi zeneszerző. A két család később is kapcsolatban maradt.

Eötvös Péter visszaemlékezései szerint édesanyja azok közé tartozott, akik az ötvenes években segíteni igyekeztek a Miskolci Nehézipari Egyetem építésére kivezényelt, raboskodó Cziffra Györgynek, s egy presszóban ő maga is hallhatta gyerekként csodálatos zongorázását, amely a nehéz fizikai munkában elgyötört kezek állapota ellenére is magával ragadó volt. Cziffra Psodia című zongoraversenyében, melynek zenekari kíséretében a cimbalom is szerepet kapott (amit ezúttal Lukács Miklós, hangszerének egyik legjelesebb virtuóza szólaltat meg) Cziffra sorsának viszontagságait kívánta a zene eszközeivel érzékeltetni. A versenymű ajánlásának címzettje, Balázs János a hangversenyen Cziffra egyik parádés repertoárdarabját, Liszt grandiózus eleganciájú Magyar fantáziáját is megszólaltatja. A Francia Rádió Filharmonikus Zenekara még a két világháború közti korszakban, 1937-ben alakult. Az elmúlt évtizedekben olyan karmesterek vezették, mint Gilbert Amy, Marek Janowski, Myung-Whun Chung. Mai főzeneigazgatója, az 1979-ben született Mikko Franck a Jorma Panula nevével fémjelzett, világsikerű finn karmesteriskola egyik legkiválóbb neveltje, 2015 óta áll a francia együttes élén.

Program leírás

Balázs János ImprovisArt című műsorát játssza az évente megrendezésre kerülő Svetislav Stancic’s Pleyel koncertsorozaton.

A koncert koncepciója azt a romantikus hagyományt folytatja, amikor még a zongoristák és zeneszerzők előszeretettel improvizáltak, és átiratokat készítettek ismert operákból és dalokból. A koncert Bach-tól Liszt Ferencen át, Cziffra György és Balázs János saját improvizációjáig terjed, és bemutatja azt a 200 éves tradíciót, melyben az előadóművész valójában az alkotóművész társává válik. Így szeretné a művész felhívni a figyelmet eme műfaj létjogosultságára a klasszikus zenében, és így tiszteleg a 100 éve született Cziffra György emléke előtt.

A Cristoforiummal való együttműködésnek köszönhetően a koncert másnapján a zágrábi Zeneakadémián Balázs János zongora mesterkurzusán vehetnek részt az érdeklődő fiatal zenészek.

(A Cziffra Fesztivál és az Artistic Organisation Cristoforium közös programja)

Program leírás

Közreműködik:

Balázs János (zongora), a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara, vezényel: Takács-Nagy Gábor

Az 1956-os év hazánk történelmében és Cziffra György életében egyaránt meghatározó esztendő volt, s akadt akkor egy forró hangulatú és viharos sikerű koncert, amely valósággal példázatosan kapcsolta össze egymással a művész és nemzete sorsát. A friss Liszt-díjas Cziffra ugyanis október 22-én, a Mario Rossi által vezényelt Állami Hangversenyzenekar társaságában előadta Bartók évekig tiltott-mellőzött 2. zongoraversenyét, s ez a produkció éppúgy felszabadító erejű visszatalálást jelentett közös eszményeinkhez, mint a másnap kitört forradalom. 65 év múltán e hangverseny emlékét fogja megidézni a program, amelynek középpontjába természetesen újra a 2. zongoraverseny kerül majd, ezúttal a Cziffra Fesztivál alapítója, a Kossuth-díjas Balázs János szólójával. S akárcsak az 1956-os Bartók-fesztivál nevezetes záróestéjén, úgy most is Brahms 2. szimfóniája zárja a koncert műsorát, Takács-Nagy Gábor és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara előadásában.

Amikor a világhírű hegedűművészből és kvartettalapítóból lett karmester, Takács-Nagy Gábor vezényel, energiája belengi a színpadot és a nézőteret. Vallja, hogy mindenek felett inspirálni kell a zenészt, nem irányítani: „mert ők játszanak, nem én.” A dirigens nem először dolgozik a Zeneakadémia fiatal hallgatóival. 

Az est folyamán ünnepélyes keretek között kerül bemutatásra a Magyar Nemzeti Bank Cziffra György emlékérméje, melyet a művész születésének 100. évfordulójának tiszteletére bocsátanak ki.

Program leírás

Közreműködik:

Balázs János (zongora), Lendvay József (hegedű), Szakcsi Lakatos Béla (zongora)

Liszt Ferenc már több mint tíz éve hangversenyező művész volt, amikor 1832-ben, Párizsban először hallotta Niccolò Paganini játékát, és az élmény átformálta a zenéről való gondolkodását. „Micsoda ember, micsoda hegedű, micsoda művész! Istenem, mennyi szenvedés, mennyi nyomorúság, mennyi kínlódás abban a négy húrban!” – írta egy levelében. A Cziffra Fesztivál és a VeszprémFest közös, Paganini+-estjén Balázs János Liszt-etűdöket játszik, Szakcsi Lakatos Béla improvizál, Paganini eredeti kompozícióiban pedig Lendvay József brillírozik. A program különlegessége, hogy – a megszokottól teljesen eltérő módon – a Paganini-életmű több évszázados innovációját mutatja be: remekműveit eredetiben, Liszt-féle átiratban és jazz átiratban is meghallgathatja az Emlékév közönsége.

(A Cziffra Fesztivál és a VeszprémFest közös koncertje)

Program leírás

Közreműködik:

Vigh Andrea (hárfa), Balázs János (zongora), Kodály Filharmonikusok Debrecen

vezényel: Somogyi-Tóth Dániel

A magyar zenei életben Sergey Rachmaninov művei viszonylag nehezen nyerték el méltó helyüket. Ennek oka részben a szerző sokáig alulértékelt utóromantikus stílusában keresendő, másrészt mint emigráns orosz, hosszú ideig nem tartozott a politikailag támogatott zeneszerzők közé. Életműve hazai megismertetése érdekében Kocsis Zoltán tett rendkívül sokat: gyakran szólaltatta meg, illetve hangfelvételeken is rögzítette műveit. Három zongoraversenye közül a 2., c-moll vált a legnépszerűbbé, noha technikai és zenei nehézségei miatt a hírhedten nehéz darabok közé tartozik. Az 1901-es komponálást megelőzően Rachmaninov átmeneti alkotói válságot élt át, melyet első szimfóniájának sikertelensége idézett elő. A 2. zongoraverseny ajánlása épp ezért a szerző gyógyulását elősegítő Dr. Dahl-nak szól. A versenymű valamennyi tétele rövid bevezetővel indul, mely aztán az adott egység alaphangnemébe vezet. A nyitó tétel alapvetően kamarazenei, párbeszéd jellegű, sajátossága, hogy nem tartozik hozzá kadencia. Középső tétele dallamos, bensőséges hangulatú éjszakai zene, mely a zongora elhaló harmóniáival ér véget. A zárótétel táncos karakterű főtémájával és szenvedélyes melléktémájával ejti rabul a hallgatót. Végül  egy fugató és egy vérbeli, virtuóz kadencia teszi teljessé a mintegy harmincöt perc időtartamú versenyművet, melynek első szólistája maga a zeneszerző volt.

Noha a hárfa egyike a legősibb és legkarakterisztikusabb hangszereknek, mégsem állíthatjuk, hogy a zeneszerzők a szólóirodalom területén bőkezűen bántak volna vele. Debussy életműve ugyanakkor ellentmondani látszik ennek az állításnak, mivel zenekari és kamaraműveiben méltó feladatokhoz juttatja a hangszert. 1904-ben a párizsi Pleyel hangszergyártó cég új mű megírására adott megbízást Debussynek, mely a megújult építésű, új hárfa előnyeit volt hivatott bemutatni. Ekkor készült a Két tánc, melyben a szólóhárfát vonósok kísérik. Egymáshoz megállás nélkül csatlakozik a két tétel, a Danse sacrée és  Danse profane. Előbbi a letűnt antikvitást és a spanyol reneszánsz miliőjét idézi, de Debussy Pelleas és Melisande című operájának világa is felsejlik benne.  A profán, világi tánc, mely tulajdonképpen egy keringő,  a XX. század elejének párizsi atmoszféráját jeleníti meg ritmikus, virtuóz elemekkel megrajzolva. A Claire du lune  (Holdfény) egyike egyike Debussy legismertebb zongoraműveinek. Eredetileg a négy tételből álló, 1905-ben megjelent Suite Bergamasque című  ciklus harmadik darabja. Tematikájával és  hangzásvilágával akár az impresszionista hangulatábrázolás mintapéldája is lehetne, ezért nem meglepő, hogy számos hangszeres és zenekari átirat is készült belőle. A tétel címe kezdetben Promenade sentimentale volt, de Paul Verlaine egyik versének hatására Debussy ezt megváltoztatta.

Amikor a külföldön is jól ismert nagy magyar komponisták neveit soroljuk, Liszt, Bartók, Kodály és Dohnányi mellett általában elfelejtjük Rózsa Miklós nevét is megemlíteni. Ennek oka mindössze az, hogy Rózsa a filmzene komponálás terén, Amerikában jutott el a csúcsra, noha zenekari- és versenyművei is rászolgálnak a megismerésre. A Budapesten 1907-ben született zeneszerző meghatározó impulzusokat szerzett a magyar zeneéletben akkoriban kibontakozó folklór alapú zenei gondolkozás terén is, de zeneszerzői stúdiumait már Lipcsében a német utóromantika szellemében végezte el. Alapos mesterségbeli tudást szerzett, dallam- és formaalkotó képessége mellett hangszerelői fantáziája is kiemelkedőnek bizonyult. Figyelme pályatársának, Arthur Honeggernek a  javaslatára terelődött a filmzene irányába. Első kísérőzenéje 1936-ban született egy Korda produkcióhoz, melyet aztán mintegy harminc további követett, köztük olyan világsikerek, mint A bagdadi tolvaj, A dzsungel könyve, Bovaryné, Quo vadis?, a Julius Caesar, a Királyok királya, El Cid. Talán a legnagyobb elismerést az 1959-ben bemutatott Ben Hur című – Krisztus korában játszódó – monumentális történelmi film hozta számára. Pályája során kiérdemelt három Oscar-díja közül az utolsót ezért a munkájáért kapta. Hamarosan hangversenytermi előadás céljaira zenekari szvitet készített belőle, mely ezáltal a manapság divatos filmzenei koncertek műsorszámait sok tekintetben felülmúló, izgalmas műzenei alkotássá formálódott. Rózsa Miklós műveit – többek között – olyan kiemelkedő művészek szólaltatták meg, mint Jascha Heifetz,  Starker János, Ormándy Jenő, Leonard Bernstein vagy Solti György. (baljos)

A koncert a Cziffra György-emlékév és a Kodály Filharmónia Debrecen együttműködésében, a Klasszikusok Éjszakája keretében valósul meg, ezzel tisztelegve a nagy virtuóz munkássága előtt.