Kedves Közönségünk!
Évről évre mindig nagy lelkesedéssel, szeretettel és odaadással készül a Cziffra György Fesztivál művészeti koncepciója, amely hűen követi névadónk szellemiségének, örökségének az irányvonalait. 2024 februárjában immáron kilencedik alkalommal került sor a hagyományos téli programokra, ahol a klasszikus zeneművészet, a jazz, a bár- és cigányzene, a tudomány, a képzőművészet, a fiatal tehetségek bemutatása és a filmművészet is kéz a kézben jár.
Művészeti vezetőként a célom egy olyan művészeti esszencia bemutatása, ahol az érték találkozik az élménnyel, ahol a művészet valóban mindenkié, és ahol hazánk zenei örökségét az arra legméltóbbak képviselik. Idén is világhírű hazai és külföldi művészek fogadták el a meghívásomat, az események minden esetben egyedi és izgalmas témával, műsorral és tematikával kerültek, s kerülnek továbbra is megrendezésre.
Köszönöm mindazoknak, akik kilencedik éve hűséges közönségünk, és köszönöm azoknak is, akiknek a támogatásával meg tudnak valósulni programjaink!
Készüljünk együtt a 10. jublieumi fesztiválra!
Balázs János (Kossuth-díjas zongoraművész, művészeti vezető)
Következő programjaink
A fesztiválról bővebben
Cziffra György szellemiségéhez hozzátartozik a határok feszegetése. Erről a szabadságról szól az improvizáció művészete, amikor az előadó belső érzelmei hangokká formálódnak, a szívtől, az agytól eljut az ujjakig, az ujjaktól a kalapácsokig, megpendítve a húrokat. A rögtönzésben a játékos önmagából fakadóan válik különlegessé, egyedivé, soha nem másolhatóvá: hiszen azonos azzal, amit játszik. Liszt, Chopin, Cziffra és a romantikus zongoraművészek tudták ezt, és meghagyták az előadók szabadságát.
Cziffra György az európai kultúrában mélyen gyökerező romantikus zongorairodalom – Schumann, Chopin, Liszt, Brahms és Rachmaninov műveinek – hiteles tolmácsolója volt. Akik ismerik ezt az univerzumot, azok együtt is tudnak improvizálni. Az alaposabb szemlélő számára nyilvánvaló lehet, hogy a műfajok közötti szakadék az utóbbi évszázadban mélyült el, a tradíció pedig éppen azt kívánja, hogy ezeket az árkokat temessük be.
A fesztivál kiemelt célja, hogy a műfajok és a művészeti ágak között hidat képezzen. A klasszikus zenei koncertek mellett a jazz és a népzene, valamint a társművészetek és társtudományok is helyet kapnak a programban, hiszen a nagy zongoraművész víziója is ez volt: hogy „eljön még az a nap, amikor a különböző művészetek képviselői (…) kézen fogják majd egymást…”
A Cziffra Fesztiválokon számos művész lépett színpadra az ünnepelt tiszteletére – zenészek és nem zenészek –, akiket nem túlzás korunk legendáinak neveznünk.
S hogy mi köti őket Cziffrához és egymáshoz? Leginkább az, hogy egy olyan előadói gyakorlat örökösei, amely bár mélyen tiszteli a szerzői akaratot, de nem kívánja a műveket zenei szobrokká merevíteni. Sokkal inkább – tudván, hogy „tökéletes” interpretáció nem létezik – teret engednek az előadó egyéniségének, a pillanat varázsának.
Amikor Dohnányi Ernő, a nagy tiszteletben álló zongoraművész és zeneszerző a Zeneakadémia főigazgatójaként meghallgatta a nyolcéves Cziffra Györgyöt, ez a szállóigévé vált mondat csúszott ki a száján: „Ez nem gyöngyszem, ez maga a Koh-i-Noor gyémánt!” Ekkor még nem létezett a rendkívüli tehetségek osztálya, így a csodagyereket a Zeneakadémia tanári kara elsőéves növedékként vette nyilvántartásba. Talán ennek szükségét saját bőrén tapasztalva – a „fekete kenyérre” és a „kényszerhallgatásra” gondolva – hozta létre alapítványát és ösztöndíjait. Így épült újjá a korai gótikus Szent Frambourg-kápolna Senlisben, ami korántsem volt egyszerű vállalkozás.
Cziffra ezen tehetségtámogató tevékenységét folytatjuk évről évre a Cziffra Fesztivál díjainak átadásával, mesterkurzusok szervezésével, valamint fiatal tehetségek számára fellépési lehetőségek biztosításával.
